Drogom

Függő lettem.
Ölelésfüggő.
Egy egyszerű baráti "nyugtató" öleléssel indult minden. Rossz passzban volt. Beszélgettünk, próbáltam tartani benne a lelket. Már indult, amikor mondtam: most úgy megölelgetnélek :)
Fura érzés fogott el, amikor fogadta, de nem gondoltam többre.
Teltek - múltak a napok, hetek. Fordult a kocka, én voltam rossz passzban. Beszélgettünk, és kértem, öleljen át. Gondolkodás nélkül már tárta is a karját, és megölelt. Úgy, mint még soha senki. Mintha nem akarna elengedni. Éreztem, hogy erre szükségem van újra és újra. Azóta időnként, ha van rá alkalom, ismét kérem, és ismét átölel. Ugyanúgy, szorosan, mégis gyengéden.
Ma ismét volt rá alkalom. Mondtam is neki, ez olyan mint egy drog.
Az ő ölelése lett az én függőségem. Feldob, átmelegít, megnyugtat, boldoggá tesz. Aztán jól vagyok egy ideig. Majd érzem, újra kell, már szinte remegek érte.
Rabja lettem....