Ébresztő...!!!

Talán ideje felébredni Csipkerózsika-álomból. Valami megváltozott. Talán az egy hét szabadság alatt észhez tért? Nekem sem ártana. Őrültség ez az egész. Sehová nem vezet, zsákutca. Igyekszem. Igazából ritkán is találkozunk, és olyankor is "tele az iroda".
Még pár napja váltottunk pár szót, jeleztem hogy beszélnünk kellene. Gondok vannak a cégnél is. A munkahelyen ő a "jobb kezem" ezenkívül a bizalmasom, vagy ilyesmi. Barátom, akiben ezer százalékig megbíznék, nincs, sosem volt. Akiben őszintén hiszek és adok a véleményére, az egyedül ő. De pont neki nem mondhatom el az egyik legnagyobb bánatom.
De sok egyéb terhet segített már megoldani, már azzal ahogy meghallgat. Azzal, ahogy elmondja a véleményét de semleges marad. Többször mondja: ezt neked kell megoldani. És ilyenkor igaza van. Nem keseregni panaszkodni kell, hanem megoldást keresni.
Visszatérve a lényegre, most fura. Mintha nem keresné a lehetőséget hogy beszéljünk.
Még várok. Hagyom, hátha kicsit sikerül távolabb kerülnie a szívemtől....
Piszkosul fáj, de tudom hogy ezt kell tennem. Hiszen hamarosan már ketten várják őt otthon. És itt a kör bezárul.
Csak a szívemnek is tudjak parancsolni.