Lelkem, Verona

Szívem mélyén vad vihar háborog
Fejemben ezer gondolat zajong.
Mint egy nyüzsgő város, melyben eltévedve
Bolyong a vándor nyugalmat keresve.

Talán Verona lehet ez a forgatag
Örök háború emberek között
Nincs barát, nincs társ, csak kárhozat
A harcban mindenki áldozat.

Lelkem egyik fele Montague,
De benne él a gőgös Capulet,
Titok, mely el nem mondható
Ördögi játék itt az élet.
Lásd itt van ez a két gyerek
Ártatlanok és kedvesek.
A szívet vezérelni nem lehet
Ha megvirrad, s jő a kikelet.
Hiszen nem akartak egyebet
Csak tisztán élni az életet
Ez lett a vesztünk,- a szeretet
Mi oly sok ártatlan áldozatot vett.

Miért van az hogy nem lehet?
Hogy nem marad más csak képzelet?
Miért veszik el sok ártatlan élet?
A megoldás vajon mi lehet?