Ne félj!

Az út,
Egy hullámvasút.
Robogunk előre,
Tán vissza sem nézve,
Száguldunk az ismeretlenbe

Van úgy,
Hogy magasra jut.
Felérve a fényre -
Szikrázó napsütésben,
Szárnyalunk egy rövid időre.

A csúcs?
Csak egy pillanat!
Oly gyorsan elszalad,
S néha szinte félve
Zuhanunk újra a mélybe.

Megáll...
Valakire vár!
Hisz' van pár állomás,
Hol valaki beszáll,
S együtt utazunk tovább.

Van úgy -
Ami néha fáj,
Hogy valaki kiszáll
És nem jön vissza már.
Nélküle megy a vonat tovább.

Nehéz
Az emberi lét.
De mindig van egy kéz,
Mely segíteni kész.
Mégis van, hogy néha félsz?

Ne félj!
Amíg lehet, élj!
Szép pillanatokért,
A boldog percekért,
Mi' kárpótlást ad mindenért!