Teljes káosz...

Hibáztam, mert nem tudtam kontrollálni az érzéseimet. Hiába tiltakoztam ellene, egyszerűen hatalmába kerített egy érzés. Egy számomra eddig ismeretlen, boldog, fájó, felemelő, szívszaggató, vegyes érzelem. Nem akartam, egyszerűen csak jött. Azt éreztem, hogy egyre többször álmodom rólad egyre többször gondolok rád. Minden éjszaka egy kicsit valósággá válsz. Itt vagy, ölelsz, beszélsz hozzám, és szeretsz. Ahogy nézel a gyönyörű szemeddel, azt leirni nem lehet. Miért van az, hogy vágyat látok benne? Kérlek mondd el. Mondd, hogy csak képzelet. Miért hagytad itt nekem azt a zenét? Amire fel is hivtad a figyelmem! Miért érzem sokszor úgy, hogy te is érzel valamit!? Pusztán testi vágy, vagy érzelem, nem tudom...
Miért ölelsz úgy, ahogy még soha senki azelőtt? Keresem a pillanatot, hogy újra kérhessem, ölelj át. Számomra ez maga a mennyország!
Csak a képzelet? Mi lassan őrületbe kerget... Csak mondd meg, jöjjön aminek jönnie kell. Mondd hogy csak pillanatnyi elmezavar, hogy a képzeletem játszik velem. Ígérem, lelépek, ha valóban ezt szeretnéd.
Vagy ne mondj semmit, csak ölelj át újra!

Nem tudom, mikor követtem el nagyobb hibát. Amikor felfedtem az érzéseim, vagy amikor hagytam a szívem helytelen irányba menni.