Arany nap, ezüst hold

Mint egy fényes aranyérem
Ragyog fenn a nap az égen
Minden arca ugyanolyan
Fényességet, s meleget ad.

Minden napon ugyanott kel,
Amikor eljön a reggel
S lenyugszik a fák alatt,
Ha eljön az éjszaka.

Ekkor váltja ezüst fénnyel
Napról napra más eséllyel
A sötétben ragyogó
Ezerarcú holdanyó.

Egyszer erős, máskor elfogy
Az idő, így telik, látod.
Csodálja is sok-sok ember
A változó holdvilágot.

Fényétő millió csillag
Teszi szebbé az eget,
Vándoroknak utat mutat
Míg nem jó a napkelet.