Hiányzol...

Éjszaka is tudjuk, kék az ég,
Amikor csillagokat szór szerteszét.
A holdat ha eltakarja a föld,
akkor is tudjuk, hogy óriási gyöngy.
Ha nem akarjuk hogy jöjjön a tavasz
Májusban azért még kisüt a nap.
Virágba borul a tarka rét
Zöldell a határ, kék az ég
ha becsukod az ablakot,
A kismadár odakinn akkor is dalol;
Ha felhő takarja odafenn a napot,
Azért mi tudjuk, az ugyanúgy ragyog.
Ha elindul lavina, szökőár
Elsodor mindent, mi útjába áll.
Szeretnél átfutni a szivárvány alatt
De látod, Neked csak az álmod maradt
Az álmokat megálmodni nem félünk
Csak a valóság fáj, amiben élünk
Próbáltuk eltakarni a napot,
De melegsége mindenen áthatott.
Álmodni sem merünk, hisz az álmok fájnak,
És az ébredéstől reánk tör a bánat
Hiszen minden álmunk egy közös valóság,
ám mindketten tudjuk, nincs sok boldog óránk,
mit az élet nekünk adni szándékozik
Mit csak megálmodunk, s több tán nem adatik.
Mégis bennem élsz már, Hisz reám biztad magad,
s megígértem Neked, örizem álmodat.
Kincset bíztál énrám, s vigyázok rá nagyon
Örökké őrizem, vagy mig Te akarod!
Hiszen e kincs nélkül, nincs nékem életem
ebből merít erőt, érted fájó szivem.
Az érzés mit kaptam, s tőled megtanultam
Széppé teszi lelkem, boldoggá a szívem
Hiszen ezt az érzést, soha nem feledem
Ez a nagy csoda nem más, mint a SZERELEM!!!