Lehet hogy szerelem?

Lassan szembesülök a dologgal: szerelmes vagyok. Álmodozom, csak rá gondolok, pillangók vannk a pocimban ha tudom hogy jönni fog. Egy pillantásától is melegség önti el a szívem. Igen, megtaláltam azt az embert, aki álmaim hercege lehetne. Intelligens, kedves, mindenről lehet vele beszélgetni. Mellette soha nem unatkozom.
Szinte minden nap látom, és fogalmam sincs, mit kezdjek a helyzettel. Párom van, neki is. Tiszteli a férjemet, bár ismeri a kevésbé pozitív oldalát is. Hiszen sokat letett az asztalra, de sajnos hiányzik belőle valami. A tűz, a "férfi". Azért kezelgetem, nevelgetem, de nem könnyű.
Aztán jön ez a fiúcska, és viszi a szívem. Ahogy ölel - persze csak barátilag, vigasztalásképp - azt leirni nem lehet. Néha úgy néz a szemembe, mintha ő is érezné amit én érzek. Gyengéd pillantása eddig ismeretlen érzéseket vált ki belőlem. Annyira szeretném kitárni előtte a szívemet, elmondani amit érzek. Szeretném, ha csak kicsit az enyém lenne. Talán picit az is csak ő is fél? Én nagyon félek, hogyan reagálna, félek hogy elvesziteném örökre.
Egy kicsit olyan vagyok mint a Kis Herceg rózsája. Beérem egy kis fénnyel. De erre a fényre nap mint nap szükségem van!