Régóta nem írtam. Próbáltam elegendi a dolgokat és kiverni a fejemből ezt az őrült érzést. De hogyan is lehetne, amikor teljesen elcsavarta már a fejemet! Próbáltam összeszedni a rossz tulajdonságait, kreálni újakat, de nem igazán segített a helyzetemen ez sem. Hiába, a szívnek parancsolni nem lehet. Elég egyetlen pillantás, egy véletlen érintés, hogy újra fellobbanjon a láng. Az ölelésekről már nem is beszélve! Édes istenem, hogy tud valaki így ölelni! Megszűnik a világ és csak mi vagyunk olyankor! Leírhatatlan ez az érzés! Szeretném elmondani neki amit érzek, szeretnék könnyíteni a lelkemen. Hogy utána mi lesz? Jöjjön aminek jönne kell! Azt hiszem érzi, sejti már,de az egész más, mint amikor kimondja az ember.