Tiszavirág

- Emlékszel? Ott a tóparton! - kérdezte hírtelen témát váltva.
- Szép hely volt, igen emlékszem. - válaszolta semmitmondóan.
- Azok a virágok, amiket annyi éve szerettem volna látni!
- Miről beszélsz? Hiszen ott csak fű volt, néhány bokor és nád!
- Nem - nem! A repülő virágok! Hogyishívják.... Megvan! Tiszavirág! Köszönöm, hogy elvittél oda. Annyi éve szeretném látni. Persze egész más lehet, amikor a Tiszán rajzanak. De ez most csak egy egész pici rajzás volt. Mintha csak nekünk készült volna. Hiszen akkor nem is volt ott senki más, csak mi ketten, talán tudták, kevéssel is beérem.
- Ennyire megfogott az a három kis kérész, fél perc alatt?
- Nekünk fél perc, nekik az életük. Amikor legszebb ruhájukba öltözve elindulnak, hogy megtalálják párjukat a világban. Ennyi az egész. Egyszerűek tűnik a dolog. De belegondoltál a folytatásba? Az egész világ csodálattal nézi ahogy leélik a kis életüket. Egymásra találnak, és násztáncukkal lenyűgöznek minket, embereket. Majd, amikor beteljesedik a nász - véget ér az életük. Hiszen akkor kellene kezdődnie mindennek. A boldogságnak. Ami minket, embereket életben tart, nekik az jelenti az életük végét. Ezek a csodálatos aprócska lények belehalnak a szerelembe...