Varázslatos szempár

Egyre többször érezte magát magányosnak nélküle. Teljesen mindegy, milyen okból talalkoztak, a közös pillanatok mindig felvidították. Minden beszélgetés szebbé tette a napjait. Volt valami megmagyarázhatatlan érzés, ami miatt ragaszkodott hozzá.
Ami leginkább megfogta, az a pillantása volt. A szemében megbújt valami felfoghatatlanul vonzó ragyogás. Soha még senkinek nem tudott igazán hosszan a szemébe nézni, de ez a szempár mágnesként vonzotta oda a tekintetét. Minden nap látnia kellett. Ha csak egy percre, egy pillanatra is. Minden pillantás erőt adott neki a nehéz pillanatokban. Ha szomorú volt, mindig megvigasztalta.
Folyton azt kutatta mi lehet annyira különleges, mintha valamit mondani szeretne a szemeivel. Talán az együttérzés, a tisztelet, de úgy érezte, mintha többet látott volna benne. Valószínűleg csak a képzelete játszott a elméjével.
Mint egy mély kút, melynek mélyére valami titokzatos erőt rejtett a természet. Szinte beleőrült a vágyba, hogy elmerüljön benne....