Várakozás.....
Fáj.
Kegyetlen kínok emésztilk lelkem,
S a pokol tüzében égve szenvedek;
Várva a semmit, s lehetetlent,
A legféltettebb Kincsemet.
Várok.
Lassan felemészt a gyötrelem,
S kínok közt mégis akarva
Várom a semmit, s lehetetlent,
Mert nem engedem el Kincsemet.
Élek.
Testem még él, lelkem már félig halott,
Az ördögnek adtam el mindenem
És várom a semmit, s lehetetlent.
A legféltettebb Kincsemet.
S várok.
Örökké várok, szűntelen.
Nem szűnő álmokat kergetek;
Mert örökké várni fogom, szűntelen.
Nem adom másnak Kincsemet.......
Vers egy nehéz napon....
2018-07-10
Hozzászólások (0)